A corvina-fogalom

Csupán két olyan korabeli említéssel rendelkezünk, amely Hunyadi Mátyás királyi könyvtárát saját névvel illeti. Az egyik a Philostratos-corvina (Budapest, OSZK, Cod. Lat. 417.) kezdőlapján található, s a gyűjteményt az uralkodó melléknevének (Corvinus) megfelelően Corvina Bibliothecának nevezi. A másik említés a firenzei humanista, Naldo Naldi Mátyás könyvtárának dicsőítésére írott költeményének címében található, amely Augusta Bibliothecaként hivatkozik rá. Valószínűleg azonban a magyar udvarban egyik elnevezést sem használták közkeletűen.

A Bibliotheca Corvina elnevezés a Philostratos-corvina tartalommutatójában fordul elő egyetlen egyszer. Bp. OSZK, Cod. Lat. 417., f. 1v, részlet
A Bibliotheca Corvina elnevezés a Philostratos-corvina tartalommutatójában fordul elő egyetlen egyszer. Bp. OSZK, Cod. Lat. 417., f. 1v, részlet

Úgy tűnik, hogy a királyi könyvtárba tartozó köteteknek egyáltalán nem volt korabeli megnevezésük. A „corvina” szó legújabb kori eredetű, Pest-Buda szerkesztőségeiben született 1869-ben, amikor Abdul Azisz szultán Ferenc Józsefnek ajándékozott négy corvinát. Minderről Rómer Flóris egy méltatlankodó megjegyzéséből értesülünk: „[A Corvina ügyében] majd minden magyar lap felszólalt, mióta Ő felsége az ajándékban nyert 4 Corvin-codexet a m. n. muzeumnak ajándékozta; azonban lapjaink tudósítói oly furcsákat irnak e könyvekről, mintha valami új-zeelandi tárgyról írnának. Tudtunkkal eddig Corvina név alatt értették a budai Mátyás király-féle könyvtárt, alatta gondolván a bibliotheca szóra; jelenleg tudósítóink minden egyes könyvet úgy neveznek ‒ nem tudom ezt mivel concordálván, mert a corvina sem codex, sem liber, sem manuscriptum-mal nem egyeztethető.” („A Corvina ügyében”, Archaeologiai Értesítő [Egyveleg-rovat], 2. 11. sz. (1870): 228.)

A Corvina fogalmán a kutatás azokat a köteteket érti, amelyekről valamilyen módon bizonyítható, hogy Hunyadi Mátyás és/vagy Beatrix királyné könyvtárába tartozott, esetleg a palota más reprezentatív állományának része volt. Ide sorolandók bizonyos, esetleg a palotakápolnában használt kódexek is, mint a Mátyás-graduale (Budapest, Cod. Lat. 424.) vagy a holkham hall-i evangelistarium (Holkham Hall, Library of Lord Leicester, Ms 18). Corvinának tekintjük a II. Ulászló jelvényeivel átfestett darabokat is.

A legjellegzetesebb corvina-ismérv Mátyás és/vagy Beatrix címere a kódexek címlapján, valamint az úgynevezett corvinakötés, amely lehet bársony vagy aranyozott bőr. Más corvinák nem rendelkeznek ezekkel a jegyekkel, ám filológiai, kodikológiai vagy történeti érvekkel bizonyítható róluk, hogy az említett gyűjtemény részei voltak. Ez leginkább a görög corvinák esetében megfigyelhető, de valószínűleg az ismertetőjegyek hiánya miatt rejtve maradt latin nyelvű „corvina”-állomány is jelentős volt. A kutatások során „corvina-minősítést” kapott néhány olyan kötet is, amely csupán Mátyás halála után, II. Ulászló alatt keletkezett, és volt a budai királyi könyvtár része. Ilyen például a Petancius-tekercs (Budapest, OSZK, Cod. Lat. 378.).

Zsupán Edina