Aristoteles: Opera

A Corvina könyvtárban – csakúgy, mint a korszak itáliai fejedelmi gyűjteményeiben – meglehetősen kevés nyomtatott könyvet találunk. Minden bizonnyal az uralkodói pompa iránti igény tartotta vissza a gyűjtőket attól, hogy az egyszerű, általában papírra nyomtatott és kezdetben bizony esztétikailag sem kifogástalan könyvet részesítsék előnyben a minden ízében rangosabb kódexszel szemben. Az Arisztotelész-corvina (amely nyomtatvány öt kötetben) azonban még közelebb áll a díszkódexek világához, kiemelkedően fontos szerzője, mérete és terjedelme, valamint anyaga, a pergamen alapján méltán tarthatott igényt gazdag illuminálásra.
Az illuminálás a Cassianus-corvina körébe vonja a könyvet. A díszítőelemek egyértelműen elárulják, hogy még Mátyás megrendelésére kezdték kifesteni, de csak II. Ulászló alatt fejezték be. A címer melletti W[ladislaus] R[ex] szigla W-je alatt jól kivehető Mátyás M[atthias] sziglája. A keretdísz által határolt szövegtükör felső, bordó alapú hasábjában rövid címet és II. Ulászlónak szóló dedikációt találunk. A szöveg nyelvileg rendkívül meglepő, latinsága enyhén szólva is problematikus. A kétsoros dedikációt idézzük magyarul, tükrözve az elírásokat és a nyelvtani hibákat: „az isteni Ulálónak, Magyarország és Csehorszáág éés királyááról”. A cím első soraiban pedig olasz és latin szavak keverednek egymással: „a metafizika könyveinek [latinul] új fordításai [olaszul]”. Ugyanazt tapasztaljuk, mint a corvinakötések esetében: a kézművesmesterek klasszikus nyelvi kompetenciája hagyott kívánnivalót maga után. (Földesi Ferenc)

Forrás: A Corvina könyvtár budai műhelye: [Országos Széchényi Könyvtár, 2018. november 6–2019. február 9.] Kiállítási kalauz, bevezető és összefoglaló táblák: Zsupán Edina; tárgyleírások: Zsupán Edina, Földesi Ferenc; ford. Latorre Ágnes, Budapest: OSZK, 2018, 108.