Caius Suetonius Tranquillus: Vitae caesarum

ADATLAP

Jelzet: Cod. Lat. 13.
Ország: Magyarország
Város: Budapest
Őrzési hely: ELTE Egyetemi Könyvtár
Szerző: Caius Suetonius Tranquillus
Tartalom: Vitae Caesarum (ff. 2r–179r)
A cím magyarul: Császárok élete
Íráshordozó anyag: pergamen
Levelek száma: II + 178 + II* fol.; a kezdőlap kivágva
Levélméret: 278 × 182 mm
Írás helye: Firenze
Írás időpontja: 1460–1470
Scriptor: Petrus Cenninius, szignálatlan (cf. DE LA MARE 1985, 526, Nr. 60/2)
Illuminator: azonosítatlan; fehér indafonatos (bianchi girari) iniciálé f. 26r-n; a kezdőlap és valamennyi további iniciálé kivágva (ff. 60r, 82r, 102r, 119r, 139v, 146v, 151r, 157v, 166r, 169v)
Illuminálás helye: Firenze
Illuminálás ideje: 1460–1470
Címer: a címlap a valószínűsíthető címerrel kivágva
Possessor, proveniencia: azonosítatlan itáliai (lásd az olasz glosszát f. 52r-n), esetleg magyar tulajdonosok; Hunyadi Mátyás (1458–1490); a török szultánok; Abdul Hamid szultán ajándékaként került vissza Magyarországra 1877-ben.
Bejegyzések: 1487. 17 Augusti in dicionem Regis Mathie per longam || obsidionem […] venit uiihel imperialis civitas Austrie. (f. 181r) (Fordítása: 1487. augusztus 17. hosszú ostrom után Mátyás király fennhatósága alá került Újhely, Ausztria császárvárosa.) – Iratus recole quod nobilis ira leonis // In sibi prostratos se negat esse feram (f. IIr, lásd lent!)
Kötés: 19. századi papírtáblás, piros színű török bőrkötés
Corvina nyelve: latin
Állapot: Restaurált (OSZK, Czigler Mária, 1984)

A kódex Suetonius híres munkáját, a Császárok életét tartalmazza (ff. 2r–179r).

Az iniciálék közül csupán az Augustus-életrajz élén álló, öt soros, G iniciálé maradt meg (f. 26r), a többit a címlappal együtt kivágták.

Noha a címlap a valószínűsíthető Mátyás-címerrel hiányzik, a kötet minden bizonnyal a királyi könyvtár állományába tartozott. Ezt támasztja alá a kódexnek a bőrkötéses corvinákra jellemző poncolt, aranyozott metszése, valamint az utolsó lapok egyikén olvasható bejegyzés, amely Bécsújhely 1487. augusztus 17-i elestét örökíti meg (f. 181r): 1487 17 Augusti in dicionem Regis Mathie per longam || obsidionem […] venit uiihel imperialis civitas Austrie. (A szögletes zárójelben olvashatatlan szó.)

Csontosi János a kéziratot a „valószínű corvinák” közé sorolja (CSONTOSI 1877, 185–186.). Hoffmann Edith és Berkovits Ilona nem tárgyalja corvinaként. Csapodi Csaba viszont hiteles corvinának tekinti a kódexet (CSAPODI 1973, Nr. 615. és 1990, Nr. 18.), miként legutóbb Madas Edit is (Madas 2009, Nr. 123.).

A kézirat szövegének szövegkritikai elemzését Ábel Jenő végezte el (Ábel 1879, 24–27; lásd továbbá: BEREGSZÁSZI 2005).

A margókon mindenekelőtt a scriptor, Petrus Cenninius vörös tintás kiemelései láthatók, de mellettük feltűnik legálabb három további egykorú használó keze is. Közülük ketten görögül is jegyzetelnek. Egyikük kéztől származik a f. IIr felső részén található distichon: Iratus recole quod nobilis ira leonis || In sibi prostratos se negat esse feram (közli CSONTOSI 1877, 187.). Valójában egy, a 15. század elején már ismert, Róma városi antik feliratról van szó (vö.: BEREGSZÁSZI 2005, 16). A kódex a korábbi kutatások megállapításaival szemben (CSAPODI-GÁRDONYI 1984, 137, Nr. 102; BEREGSZÁSZI 2005) nem tartalmaz bejegyzéseket Vitéz Jánostól.

A poncolt-aranyozott metszés alapján feltételezhető, hogy a kódex a Corvinában bőrkötést kapott. Ezt támasztja alá az egykori kiragasztott előzéklap peremén megfigyelhető sötétbarna elszíneződés is. Dethier nem tesz említést a kézirat kötéséről (DETHIER, 1. jegyzék, Nr. 14.).

Az előzéklapok egyikén 19. századi sorszámozás található (f. IIv): No 4.

A kódex feltehetőleg 1526-ban került Budáról Isztambulba. 1877-ben Abdul Hamid szultán ajándékozta az egyetemi ifjúságnak. Jelenlegi kötése is ez alkalomból készült Isztambulban. Az ajándékozásról arany betűkkel írott török nyelvű bejegyzés emlékezik meg (ff. 2v–3r): Törvényhozó Szülejmán szultán kán idejétől a nagyúri Topkapı palota könyvtárában őrzött könyv. Az Oszmán Állam uralkodójának, a nagyságos II. Abdülhamid kán őfelségének ajándéka Magyarország egyeteme számára. 1294. rebiü’l-evvel 25 [1877. április 9.]. (Dávid Géza fordítása)

A kódexet 1984-ben restaurálta Czigler Mária az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumában.

Rövidített bibliográfia:

DETHIER, Nr. 1/14; CSONTOSI 1877; ÁBEL 1879, 24–27; MEZEY 1961, Nr. 13; CSAPODI 1973, Nr. 615; CSAPODI-GÁRDONYI 1984, Nr. 102; DE LA MARE 1985, 526, Nr. 60/2; CSAPODI 1990, Nr. 18; BEREGSZÁSZI 2005; TÓTH 2008, Nr. 13; BIBOR 2008, Nr. 26 (Wehli Tünde); MADAS 2009, Nr. 123.

[Zsupán Edina]