Caius Suetonius Tranquillus: Vitae caesarum

A kódex Suetonius híres munkáját, a Császárok életét tartalmazza (ff. 2r–179r).

Az iniciálék közül csupán az Augustus-életrajz élén álló, öt soros, G iniciálé maradt meg (f. 26r), a többit a címlappal együtt kivágták.

Noha a címlap a valószínűsíthető Mátyás-címerrel hiányzik, a kötet minden bizonnyal a királyi könyvtár állományába tartozott. Ezt támasztja alá a kódexnek a bőrkötéses corvinákra jellemző poncolt, aranyozott metszése, valamint az utolsó lapok egyikén olvasható bejegyzés, amely Bécsújhely 1487. augusztus 17-i elestét örökíti meg (f. 181r): 1487 17 Augusti in dicionem Regis Mathie per longam || obsidionem […] venit uiihel imperialis civitas Austrie. (A szögletes zárójelben olvashatatlan szó.)

Csontosi János a kéziratot a „valószínű corvinák” közé sorolja (CSONTOSI 1877, 185–186.). Hoffmann Edith és Berkovits Ilona nem tárgyalja corvinaként. Csapodi Csaba viszont hiteles corvinának tekinti a kódexet (CSAPODI 1973, Nr. 615. és 1990, Nr. 18.), miként legutóbb Madas Edit is (Madas 2009, Nr. 123.).

A kézirat szövegének szövegkritikai elemzését Ábel Jenő végezte el (Ábel 1879, 24–27; lásd továbbá: BEREGSZÁSZI 2005).

A margókon mindenekelőtt a scriptor, Petrus Cenninius vörös tintás kiemelései láthatók, de mellettük feltűnik legálabb három további egykorú használó keze is. Közülük ketten görögül is jegyzetelnek. Egyikük kéztől származik a f. IIr felső részén található distichon: Iratus recole quod nobilis ira leonis || In sibi prostratos se negat esse feram (közli CSONTOSI 1877, 187.). Valójában egy, a 15. század elején már ismert, Róma városi antik feliratról van szó (vö.: BEREGSZÁSZI 2005, 16). A kódex valószínűleg tartalmaz bejegyzéseket Vitéz Jánostól (vö.: CSAPODI-GÁRDONYI 1984, 137, Nr. 102; BEREGSZÁSZI 2005). Azonos tartalmú kódex a Vitéz könyvtárból: Bécs, ÖNB, Cod. 132.

A poncolt-aranyozott metszés alapján feltételezhető, hogy a kódex a Corvinában bőrkötést kapott. Ezt támasztja alá az egykori kiragasztott előzéklap peremén megfigyelhető sötétbarna elszíneződés is. Dethier nem tesz említést a kézirat kötéséről (DETHIER, 1. jegyzék, Nr. 14.).

Az előzéklapok egyikén 19. századi sorszámozás található (f. IIv): No 4.

A kódex feltehetőleg 1526-ban került Budáról Isztambulba. 1877-ben Abdul Hamid szultán ajándékozta az egyetemi ifjúságnak. Jelenlegi kötése is ez alkalomból készült Isztambulban. Az ajándékozásról arany betűkkel írott török nyelvű bejegyzés emlékezik meg (ff. 2v–3r): Törvényhozó Szülejmán szultán kán idejétől a nagyúri Topkapı palota könyvtárában őrzött könyv. Az Oszmán Állam uralkodójának, a nagyságos II. Abdülhamid kán őfelségének ajándéka Magyarország egyeteme számára. 1294. rebiü’l-evvel 25 [1877. április 9.]. (Dávid Géza fordítása)

A kódexet 1984-ben restaurálta Czigler Mária az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumában.

Rövidített bibliográfia:

DETHIER, Nr. 1/14; CSONTOSI 1877; ÁBEL 1879, 24–27; MEZEY 1961, Nr. 13; CSAPODI 1973, Nr. 615; CSAPODI-GÁRDONYI 1984, Nr. 102; DE LA MARE 1985, 526, Nr. 60/2; CSAPODI 1990, Nr. 18; BEREGSZÁSZI 2005; TÓTH 2008, Nr. 13; BIBOR 2008, Nr. 26 (Wehli Tünde); MADAS 2009, Nr. 123.

(Zsupán Edina)