Panegyrici Latini XII

A kódex a római császárokat dicsőítő beszédek híres gyűjteményét tartalmazza.

1r-42r Incipit panegyricus Plinii Secundi dictus Traiano imperatori

42r-62v Incipit panegiricus latini Pacati dictus Theodosio

62v-74v Incipit Gratiarum actio Mamertini de consulatu suo Iuliano imperatore

74v-88v Incipit panegyricus Nazarii dictus Constantino imperatori

88v-143r Incipiunt panegirici diversarum Manerierum

89r-94v Si Flavia Eduorum tandem

94v-103v Incipit secundus coram Constantino dictus

103v-108v Incipit tertius coram Maximiano et Constantino imperatori

108v-115v Incipit quartus Constantino dictus

115v-122r Incipit quintus [panegyricus Eumenii pro instaurandis scholis]

122r-127v  Incipit sextus

127v-134r Item eiusdem magistri Mamertini genethliacus Maximiani Augusti

134r-143r Hic dictus est Constantino filio Constantii

A címer helyét a címlapon üresen hagyták. A kódex Isztambulba kerülésének módja, valamint a corvinákra jellemző poncolt-aranyozott metszés valószínűsíti, hogy a kötet a budai királyi könyvtár tulajdona volt. Csontosi János a kéziratot a „valószínű corvinák” közé sorolja (Csontosi 1877, 184–185.). Hoffmann Edith és Berkovits Ilona nem tárgyalja corvinaként. Kezdetben Csapodi Csaba is úgy vélekedett, hogy a kódexet megalapozatlanul tekintik hiteles corvinának (Csapodi 1973, Nr. 931.), később azonban elfogadta az identifikációt (Csapodi 1990, Nr. 17.). Madas Edit kérdőjellel veszi fel a hiteles corvinák listájára (Madas 2009, Nr. 152.).

A pergamenlapok sorrendjének összeállítása egy ponton hibás. A 13. ívfüzet (ff. 121-130) öt duplalapja közül a két legbelsőt felcserélték. A tévesztés valószínűleg még a kódex készítése alkalmával történt. A 63. foliótól kezdődően egy második újkori foliáló kéz javítja a korábbi újkori foliáló tévesztéseit. Ezért azokon a foliókon, amelyeken az első foliáló hibázott, két foliószám található. Közülük a későbbi (megjelenésében kisebb méretű) a követendő.

A margókon több egykorú használó keze is feltűnik. A “Danubius” bejegyzés (f. 6r) egy esetleges Mátyás előtti magyar tulajdonost sejtet.

A kézirat szövegének szövegkritikai elemzését Ábel Jenő végezte el (Ábel 1879, 78–84.).

Dethier jegyzéke szerint a kódexnek bőrkötése volt (Dethier, 1. jegyzék, Nr. 6.). Ezt támasztja alá jellegzetes metszése, amely megegyezik a corvina-bőrkötésekkel általában együtt járó metszéstípussal, valamint az egykori kiragasztott előzéklap szélén látható barna elszíneződés.

Az előzéklapok egyikén 19. századi – szerájbeli – sorszámozás található (f. IIv): No 15.

A kódex feltehetőleg 1526-ban került Budáról Isztambulba. 1877-ben II. Abdülhamid szultán ajándékozta a egyetemi ifjúságnak. Jelenlegi kötése is ez alkalomból készült Isztambulban. Az ajándékozásról arany betűkkel írott török nyelvű bejegyzés emlékezik meg (ff. 1v-2r): Törvényhozó Szülejmán szultán kán idejétől a nagyúri Topkapı palota könyvtárában őrzött könyv. Az Oszmán Állam uralkodójának, a nagyságos II. Abdülhamid kán őfelségének ajándéka Magyarország egyeteme számára. 1294. rebiü’l-evvel 25 [1877. április 9.]. (Dávid Géza fordítása)

Az első négy folio szövege az egykori fertőzés miatt nehezen vagy alig olvasható. A kötetet 1987-ben restaurálta Kálmánné Horvátth Ágnes az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumában.

Rövidített bibliográfia: Dethier; Csontosi 1877, 157–218; Ábel 1879, 78–84; Mezey 1961, Nr. 12; Csapodi 1973, Nr. 931; Csapodi 1990, Nr. 17; Erődi 2001; Tóth 2008, Nr. 12; Bibor 2008, Nr. 25 (Wehli Tünde); Madas 2009, Nr. 152.

(Zsupán Edina)