Xenophon: De republica

Vissza a corvina adataihoz

Kötésleírás

A könyv mérete: 257 x 162 (164 bordával) x 31 mm. A tábla mérete: 257 x 158 x 6 mm
A Cod. Lat. 422-es jelzetű corvina kötése aranyozott, vaknyomásos, festett és bőrrátétes díszítésű vörös színű egészbőr. Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, a háttáblára aranyozott címfelirat kivételével. A táblák közepén Mátyás magyar-cseh királyi címere látható, fölötte a koronával. A könyv eredetileg négy, a háttáblára záródó, karmos típusú sárgaréz csatpárral záródott. A kötéstábla bükkfából készült. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtest három dupla, fehér bőrbordára fitzponttal végigfűzött. Az előzék anyaga pergamen, a könyvtesthez hozzáfűzött. Mindhárom oldali metszés aranyozott és poncolt. Az oromszegőalap fehér bőr, az ívekhez leöltéssel rögzített, díszítése háromféle színes fonallal varrt, melyből az egyik fémfonal. A díszítőöltés emeletes. A könyvet 1989-90-ben az OSZK Restauráló Laboratóriumában restaurálták.

1. Díszítéstechnika

Felépítés

Jelen corvina az úgynevezett hangsúlyozott középdíszes kötések közé tartozik. Dús díszítése egyesbélyegzőkből tevődik össze. A táblákat a corvináknál szokásos módon vaknyomásos vonalak, aranyozott és festett bőrrátétes kettőskörök, valamint fonadékminta kereteli. A középmező téglalap alakú, növényi sarokdíszei és tulipán-sor kerete aranyozott. A középdísz szamárhátíves, keleties forma. Centrumában a címer áll, melyet burjánzó, aranyozott növényi díszítés ölel körül.
Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, kivéve hogy a háttábla felső részén az aranyozott kettőskör-sor helyén található a címfelirat (PHILELFUS Ĩ SCENOFŌTE).

Részletes díszítésleírás

A legkülső, a tábla szélén körbefutó keret vaknyomásos vonalakból (melyet egy hármas és egy egyes lénia használatával alakítottak ki) áll. Az ezt követő keretet aranyozott bőrrátétes kettőskörök alkotják, az oldalak felénél hat-hét, kékre festett bőrrátétes kettőskör virág alakba rendeződik. Az előtáblán lábnál a kék kettőskörök alól arany körök széle kandikál ki. Majd egy vastag, téglalap alakban körbefutó vaknyomásos lénia következik. A lénia és a középmező közötti területet sűrűn elhelyezett vaknyomásos, egyenes és íves rovátkolt fonadékdíszek, valamint apró, eredetileg kékeszöld körök (a kopásoknál előtűnik a bőr sárgás színe) töltenek ki, a tábla rövidebb oldalain vastagabb, a hosszabb oldalain vékonyabb ez a keret. A középmező díszes, színes, valamennyi eleme aranyozott, ezüstözött vagy festett. A téglalap alakú középmezőt aranyozott lénia kereteli, sarokdíszei aranyozott növényi-indás díszítésűek (olasz korsó, tulipánvariáció, szárak, kettőskör). Majd tömören aranyozott tulipánkeret fut körbe. A középmező legbelső kerete és a középdísz külső kerete egyaránt zöldre festett kettőskörökből áll. A középmező sarkaiban a kettőskörök háromszög alakba rendeződnek. A formát alkotó kettőskörök eltérő mintázatot adva zöldre festettek vagy aranyozottak. A középmező belső, aranyozott tulipánkerete és a középdísz összeér, a köztük kialakuló területet szegélyezik a zöldre festett kettőskörök.

A középdísz szamárhátíves, keleties forma. Aranyozott, léniáktól övezett tulipánsor kereteli, alul és felül a csúcsokban, valamint az oldalakon középen egy-egy ötszirmú rozettával. A tulipánok a csúcsok felől az oldalsó rozetták irányába futnak. Majd kék, bőrrátétes kettőskör keret következik. A középdísz magját aranyozott lénia keretezi, s aranyozott egyesbélyegzőkből álló motívumrendszer tölti ki a felületet. A tábla közepén négyosztatú címer, a második és a harmadik mezőben egyesbélyegzővel nyomva kétfarkú (cseh), balra forduló oroszlán, a másik két mezőben négy-négy vágás. A címer felett aranyozott koronabélyegző található. A címer kerete és a korona alja festett, melyben a mikroszkópos vizsgálat kék szemcséket mutatott. A címer vágásainak jelenleg tapasztalható feketesége utalhat ezüstözésre. A középpontból négy irányba burjánzó, indás növényi motívumrendszer nő ki, mely szabályosan, a függőleges és vízszintes tengelyre szimmetrikusan építkezik. Tulipán- és levélvariációkból, az ezeket összekötő szárakból, valamint apró térkitöltő cseppformából, kettőskörökből áll.

A háttábla kettőskör kerete a hosszanti oldalakon befut a címfelirat alá.
A gerinc vaknyomással díszített. A gerincmezők hármas léniával kereteltek. A mezőkön belül a hármas lénia rombuszhálószerű mintát alkot, a rombuszokban ötszirmú, teli rozetta. A bordák kialakításába a restaurálás során beavatkoztak.

2. Kötéstechnika

2.1 Kötéstábla

2.1.1 Borítás

A könyv kecskebőrből készült, vörös egészbőr borítású. A sarkok bevágottak, melyről a táblákon karcolásnyom árulkodik. A beütés serfelt szélű.

2.1.2 Tábla

A könyvtáblák bükkfából készültek. Elnagyoltan, durván megmunkáltak. A tábla belső oldalán jól kivehető szerszámnyomok látszanak.
A gerincoldal kívülről teljes vastagságában meredeken rézsútolt, belül pedig egyenes. A három metszésoldal belülről rézsútolt, a külső oldal egyenes.
Az előtáblán a szíjak, a háttáblán a csatok is sekély mélyedésbe illeszkednek.
A bordák bőrszíjainak gerincen túlnyúló végeit a fatáblák külső oldalán vájatba fektették, s két faszeggel rögzítették.
Az oromszegő-alap gerincen túlnyúló részét bőr takarja.

2.2 Gerinc

A könyv feszthátas, három duplára kidolgozott dupla bordája van. A restauráláskor új gerincbőrt dolgoztak a meglévő eredeti töredékek alá, a sapkák újonnan kialakítottak. Zsineg lekötésnyoma nem látszódik.

2.3 Könyvzáró és –védő elemek

Eredetileg négy, a háttáblára záródó karmos csatpár zárta a könyvet. A szíj és a csat rögzítése egyaránt a bőr alatt van, takarásban, így nem bontja meg a tábla díszítésének kompozícióját.
A csatszíjak bőrből készültek, csak töredékük maradt meg a borítás alatt, feltehetőleg hajtottak. A beütésen kidomborodnak a szíjat rögzítő szegek.
A sárgaréz csatok háttáblán levő részei a borítás alá bújtatottak. Sekély mélyedésbe illeszkednek.
A háttáblán fejnél a külső és a belső oldalon egyaránt látszódik a korábbi láncrögzítés nyoma. A fatábla belső oldalán zöldes elszíneződés réz használatára utal. Az előzéken a rögzítőelem egykori szegecse rozsdafoltot hagyott. A lánc felhelyezésekor az előzék nem volt kiragasztva.

2.4 Címfelirat

A háttáblán legfelül aranyozott címfelirat olvasható: PHILELFUS Ĩ SCENOFŌTE, melyet vastag aranyozott vonal keretel. A betűket egyesével nyomták a bőrbe, igazolj ezt az egyenetlen betűköz, a kissé dülöngélő betűk és az illesztést megkönnyítő karcolt vonal.

2.5 Könyvtest

2.5.1 A könyvtest összeállítása

A könyv három fehér dupla bőrbordára fitzponttal végigfűzött volt. A bőrszíjak gerincen túlnyúló végeit a fatáblák külső oldalán kialakított vájatba fektették, s két-két faszeggel rögzítették őket. Az ívfüzetek négy levélpárból állnak. Fűzést segítő bemetszések figyelhetőek meg a lapok hajtásánál. A restaurálás előtti fotón látszik a fehér, gerincszélességnél alig szélesebb kasírozás. Az 1989-90-es restauráláskor az eredeti bordahelyek és fitzponotok megtartásával újra lett fűzve a könyvtest.

Metszés

A metszés mindhárom oldalon aranyozott és poncolt.

2.5.2 Előzék

Az első előzék egy hozzáfűzött pergamen levélpár.
A hátsó előzék egy hozzáfűzött pergamen levélpár, melynek első lapja le van vágva.
Az előzéklapok mérete megegyezik a könyvtest lapjainak méretével.

2.5.4 Fejezetjelölés

Nincs.

2.6 Oromszegő

Az oromszegő-alap fehér bőr, melyet a fűzéstől külön menetben rögzítettek a könyvtesthez, olyan módon, hogy minden ívközépbe leöltöttek. Az 1989-90-es restauráláskor leválasztották és újra rögzítették az oromszegőket. A jelenlegi oromszegő-alap rögzítőszála alatt, körülbelül a lapok széle és a fitzpont közötti távolság felénél-kétharmadánál felfedezhetőek azok a lyukak, amelyeket az oromszegő-alap leöltéséhez korábban használtak. Az oromszegő-alapok kapcsolata a táblával a bőrborítás miatt nem vizsgálható.
A díszítőöltés emeletes, zöld és hússzínű többszálú selyemfonal és zöldes színre korrodált kétszálú fémfonal váltakozik benne. Analógia alapján a fémfonal sárga selyem bélfonálra tekert, egy oldalon aranyozott, réztartalmú ezüstfóliából vágott szalag. A hímzőfonalak S sodratúak.

3. Javítás, Restaurálás

1989-90-ben az OSzK Restauráló Laboratóriumában Ballagó Lászlóné restaurálta a könyvet. A lapok hiányait kiegészítette pergamennel. Két lapszélen (16., 31. lap) a meglévő lyukak felhasználásával varrással rögzítette a pergamenkiegészítést. Johannes Fabri ex librisét felemelte a tábláról, s füllel az első előzék elé ragasztotta. Ez elé került szintén füllel a restaurálásra vonatkozó kézírásos bejegyzés, valamint egy könyvtári jelzetcímke. Az eredeti bordaszíjakra az eredeti fűzéspontok felhasználásával újrafűzte az ívfüzeteket. Bőrbetoldással visszavarrta az oromszegőket. A borítóbőrt alátámasztotta gerincnél és a beütéseknél.
Tintaírású bejegyzés tanúsítja, hogy a könyv 1910-ben is átesett restauráláson („Dorsi voluminis summa et infimo pars restaurata mense Nov. a. 1910/Trick[?]/Beer). A gerincjavítást az OSzK-beli restaurálás során eltávolítottak. Az első előzéklap szakadásának javítása is ekkorra tehető.