Quintilianus: Institutionum oratoriarum libri XII

Vissza a corvina adataihoz
Kötésleírás

Kötésleírás

A könyv mérete: 295 x 210 (bordával) x 70-75 mm. A tábla mérete: 295 x 206 x 10 mm

A Cod. Lat. 414. jelzetű corvina kötése aranyozott, vaknyomásos, festett és bőrrátétes díszítésű vöröses színű egészbőr. Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, a háttáblára aranyozott címfelirat kivételével. A táblák közepén Mátyás címerét s a fölötte elhelyezett koronát egy későbbi tulajdonos felülbélyegeztette. A könyv eredetileg négy, a háttáblára záródó, karmos típusú sárgaréz csatpárral záródott. A kötéstábla bükkfából készült. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtest négy dupla, fehér bőrbordára fitzponttal végigfűzött. Mindhárom oldali metszés aranyozott és poncolt. Az oromszegőalap fehér bőr, az ívekhez hozzáfűzött, díszítése háromféle színes fonallal varrt, melyből az egyik fémfonal. A díszítőöltés emeletes. A könyvet 1989-90-ben az OSZK Restauráló Laboratóriumában restaurálták.

1. Díszítéstechnika

Felépítés

Jelen corvina az úgynevezett hangsúlyozott középdíszes kötések közé tartozik. Dús díszítése egyesbélyegzőkből tevődik össze. A táblákat vaknyomásos és aranyozott vonalak, aranyozott és festett bőrrátétes kettőskörök, valamint vaknyomásos fonadékminta kereteli. A középmező téglalap alakú, növényi sarokdíszei és tulipán-sor kerete aranyozott. A középdísz mandorlavariáció. A centrumában elhelyezett Mátyás-címert és fölötte a koronát bélyegzővel felülnyomták. A középdíszt burjánzó, aranyozott növényi díszítés tölti ki.

Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, kivéve hogy a háttábla felső részén az aranyozott kettőskör-sor helyén található a címfelirat.

Részletes díszítésleírás

A bőrborítású corvina-kötésekre jellemzően a táblákat vaknyomásos hármas lénia (két vékonyabb vonal egy vastagabbat fog közre, melyet egy szerszámmal alakítottak ki) kereteli. Majd egy aranyozott vonal következik. Mellette aranyozott bőrrátét kettőskörök futnak végig, amelyek az oldalak felénél virágalakba rendeződnek. A keretből kilógó szirmok kékeszöld színűek. A kettőskörök vonalát helyenként látszódó karc jelöli ki. A corvinákat jellemző fonadékos keretet aranyozott lénia veszi körbe. Egyenes és íves rovátkolt fonadékdíszekből, valamint apró körökből áll össze a minta. A rátétkörök bőrének alapszíne világos, festése zöldes, sötétedése miatt a szín alig kivehető. A tábla rövidebb oldalain vastagabb, a hosszabb oldalain vékonyabb ez a keret.

A középmező téglalap alakú, aranyozott vonal kereteli. Sarkait negyedkörívbe komponált aranyozott növényi motívumok töltik ki (tulipánvariációk, rozetta, növényi szár). A negyedkörívet aranyozott keret zárja, melyben a közepén álló rozetta felé két oldalról tulipánsorok fordulnak. A tábla közepe felé haladva ezután a középmező egészét körbevevő aranyozott tulipánsor, majd aranyozott vonal és kékre festett bőrrátét kettöskör-sor következik. Ez utóbbi alul és felül megszakad, illetve helyét a középdíszt körbefutó zöld színű kettőskör rátétek veszik át. A kék kettőskörök alkotta minta a téglalap négy sarka felé eső részen kiszélesedik s benyúlik a középdísz felé. A benyúló kettőskörök egy része aranyozott. A középdísz mandorlavariáció, álló oválisforma, melynek alja és teteje patkóívvé görbül. A középdíszt körülvevő legkülső keret zöldre festett bőrrátét kettőskörökből áll. Majd az architektonikus felépítésű corvinákon használt építészeti elemekből alkotott aranyozott keretek követik egymást: asztragalosz-, fog- és levélke-sor.

A középdísz magját aranyozott lénia keretezi, s aranyozott egyesbélyegzőkből álló motívumrendszer tölti ki a felületet. A tábla közepén elhelyezett címert és fölötte a koronát felülbélyegezték. A fedőmotívumot hurokbélyegző többszöri nyomásával alakították ki. Az ívekben aranyozás nyomai figyelhetők meg. Azonban egyértelműen megállapítható, hogy a kötésen eredetileg a Mátyás-corvinákon használt négyosztatú címer van, melynek pajzsát a második és harmadik mezőben kétfarkú (cseh), balra forduló oroszlán, az első és a negyedik mezőben négy-négy vágás alkotja. A címert burjánzó, indás növényi motívumrendszer öleli körbe, mely szabályosan, a függőleges és vízszintes tengelyre szimmetrikusan építkezik. Tulipánokból, kehelyvirágból, rozettából és levélvariációkból, az ezeket összekötő szárakból, valamint apró térkitöltő körökből áll.

A háttáblán fejnél az aranyozott kettőskörök helyett aranyozott címfelirat fut, melynek helyét karcolt vonalak jelölik.

Gerinc

A gerinc vaknyomásos díszítésű. Hármas léniák keretelik a gerincmezőket, a mezőkön belül pedig rombuszháló-mintát alkotnak. A rombuszokba egy-egy hatszirmú rozetta van nyomva. A dupla borda osztása mentén szintén hármas lénia fut.

Bélyegzők

2. Kötéstechnika

2.1 Kötéstábla

2.1.1 Borítás

A könyv kecskebőrből készült, vörös egészbőr borítású. Az előtábla sokkal sötétebb a háttáblánál, amit rosszabb állapota és esetleges átfestése indokolhat. A sarkok bevágottak, a táblákon karcolásnyom árulkodik a kialakítás módjáról. A beütés serfelt szélű.

Bevágott sarokkialakítás
Bevágott sarokkialakítás

 2.1.2 Tábla

A könyvtáblák bükkfából készültek. A táblák a jelenlegi kötésben teljes egészében takarásban vannak. A gerincoldal kívülről teljes vastagságában meredeken rézsútolt, belül pedig egyenes. A táblák belső oldala a metszések mentén rézsútolt, a külső oldal szélesebb sávban enyhén ívesre kialakított. Az előtáblán a szalagok, a háttáblán a csatok is sekély mélyedésbe illeszkednek. A szalagok fordulásának nem alakítottak ki helyet a tábla élén, de a rézsútolásból adódóan a tábla éle a szalag alatti sávban átszakadt, és a bőrfelesleg visszatűrődött. A bordaszíjak gerincen túlnyúló végeit két-két vasszeggel rögzítették a táblához.

A könyvtáblák bükkfából készültek. Belső oldaluk sima, nem látható rajtuk kialakításuk szerszámnyoma.

A gerincoldal kívülről teljes vastagságában meredeken rézsútolt, belül pedig egyenes. A táblák belső oldala a metszések mentén rézsútolt, a külső oldal szélesebb sávban enyhén ívesre kialakított.

Az előtáblán a szalagok, a háttáblán a csatok is sekély mélyedésbe illeszkednek. Az előtáblán a szalagok helyét besüllyesztették a fatáblába, de úgy tűnik, nem alakítottak ki helyet a tábla élén a szalagok fordulásának. A bőr felgyűrődése annak tudható be, hogy a tábla rézsútolása éles peremet eredményezett, és ez a szalag helyének bemélyítésekor beszakadt. A háttáblán a csatok számára kialakított hely takarásban van.

A fűzésalapul szolgáló bőrszíjak gerincen túlnyúló végeit a fatáblák külső oldalán vájatba fektették. A bordák táblára futásánál látható kitörés – a szalagoknak kialakított helyhez hasonlóan – a tábla élének túlzott elvékonyodása okozhatta. A bőrszíjak két-két faszeggel vannak rögzítve a táblához. Az előtáblán a bordák rögzítésénél egy sorban egy-egy szögnyom látható, melynek rozsdafoltja megjelenik a szemközti pergamen előzéklapon. Elképzelhető, hogy eredetileg egy sor vasszeg és egy sor faszeg rögzítette a bordákat. A háttáblán egy-egy faék üres helye látható, mely a tábla másodlagos felhasználására enged következtetni.

Az oromszegőalap gerincen túlnyúló részét bőr takarja, feltehetően a bordákhoz hasonlóan vájatban fut, ezt igazolja, hogy elöl fejnél két rögzítőszöge átdomborodik a beütésen.

2.2 Gerinc

A könyv feszthátas, négy duplára kidolgozott dupla bordája van. A legfelső bordamező mintegy fele hiányzik, a bőr hiányát a restauráláskor pótolták. Zsineg lekötésnyoma látszódik. A kötet sapkái egyvonalban vannak a táblákkal.

A gerinc részlete
A gerinc részlete

2.3 Könyvzáró és –védő elemek

Eredetileg négy, a háttáblára záródó, sárgaréz karmos csatpár zárta a könyvet. A szalag és a csat rögzítése egyaránt a bőr alatt van, takarásban. A háttáblára szerelt csatrészekből jelenleg a fejnél levő, valamint a hosszmetszésen a láb felé eső kikandikál a megkopott bőr alól. A szalagra szerelt csatrésznek csak zöldes színű lenyomata maradt meg az első előzéken fejnél. A lenyomaton pontosan kirajzolódik a csat téglalap alakú körvonala, melyet egy áttörés díszített, és két szeg rögzített.

A csatokat tartó szalagnak az előtábla széléig érő töredékei maradtak meg a fatáblán kialakított sekély mélyedésben, a bőrborítás alatt. Ma látható színe kékesfekete. A szakadás mentén zöld és piros szálak figyelhetők meg, a szalagot sárgásfehér beszövés díszítette. A szalag felszíne megsötétedett, színe a bőr javításakor is szennyeződhetett.

A háttábla borításán fejnél a külső és a belső oldalon egyaránt látszódik a korábbi láncrögzítés kör alakú lenyomata, de sem a láncrögzítőelemnek, sem a szegecsnek nem maradt korróziós nyoma.

2.4 Címfelirat

A háttáblán fejnél aranyozott címfelirat fut végig: QUINTILIANVS DE INSTITVTIO~IB[…]

A címfelirat a háttábla felső részén
A címfelirat a háttábla felső részén

2.5 Könyvtest

2.5.1 A könyvtest összeállítása

A könyvtest öt pergamen levélpárból álló ívfüzetekből tevődik össze. Az ívfüzetek négy dupla fehér színű bőrbordára és fitzponttal végig vannak fűzve. Valamennyi ívben látható az oromszegőalap rögzítése, többségében ez – a corvina-kötésekre jellemző módon – leöltés. A fűzőszál útja az ívekben nem következetes, legalább nyolcféle variáció figyelhető meg. A fűzőcérna S sodratú. Fűzést segítő bemetszések nem figyelhetőek meg a lapokon. A 72. lap visszahajlott sarka őrzi a könyv körülvágás előtti méretét, hozzávetőleges 3-5 mm-t vágtak le a felfűzött könyvtestből.

Halványan látható a gerinc mentén egy sorban hat lyukpár, melyek az ívfüzetek ideiglenes egybentartását szolgálhatták a könyvtest felfűzését megelőző időszakban.

Az írástükör kijelölését a lapokon apró szúrt lyukak segítették. Az írástükör határát helyenként tintával is meghúzták. Ugyancsak vonalak segítették a sorok írását. Az ívfüzetek utolsó oldalán alul a belső margón függőlegesen olvashatóak az őrszók. Egyes lapok szélén fennmaradt az ívfüzetek lapjainak sorrendjét jelző, tintával írt betű-szám kombináció, melyet a levágandó lapszélre írtak. A másoló írás közben kihagyta az iniciálék helyét, s tintával mellé írta a beírandó betűt. A lepergett festék alatt néhol láthatóvá vált az illuminált betű előrajza, valamint az aranyozás alatti bólusz. A vörös bóluszt az aranyozás előkészítéseként vitték fel a pergamenre, amely által az arany mélyebb színt és domborúságot kapott.

A restaurálás előtti felvételeken nem figyelhető meg gerinckasírozás, kivéve a fejnél és lábnál lévő gerincmezőben. A fehér bőr kitölti a gerincmezőket és ráfut a táblákra.

2.5.2 Metszés

A könyv mindhárom oldalon aranyozott és poncolt. A díszítés többsoros, és apró pontokból áll. A minta jelenleg nem kivehető.

2.5.3 Előzék

Az első előzék jelenleg egy hozzáfűzött levélpáron két befelé áthajtott levél. Az áthajtások nincsenek leragasztva. Az első lap három oldalon kisebb a többinél.

Az előzék elöl
Az előzék elöl

 

Eredeti hátsó előzéknek nincsen nyoma. A restauráláskor egy pergamen levélpárt fűztek a könyvtesthez

2.5.4 Fejezetjelölés

Nincs.

2.6 Oromszegő

A fehér bőr oromszegőalap a fűzéstől külön menetben, leöltésekkel van a könyvtesthez rögzítve. A leöltés minden ívközépben megtalálható, általában a fiztpont és a lap széle közötti távolság felénél. Az öltések átszúrják a bordamező kasírozását is. Ugyanakkor úgy tűnik, a fűzés során előzetesen rögzítették az oromszegőalapot a könyvtesthez. Egyes ívekben a fűzőcérna fejnél és/vagy lábnál kilép az ívből.

A díszítőöltés emeletes. Az alsó és a felső vezetőszál sehol sem bukkan ki a díszítőöltés alól. A díszítőöltést hússzínű és zöld selyemfonal és egy kékes színre korrodált fémfonal szabályos váltakozása adja. A fémfonal – analógia alapján megállapíthatóan – sárga selyem bélfonálra tekert, egy oldalon aranyozott, réztartalmú ezüstfóliából vágott szalag. A fonalak S sodratúak.

3. Javítás, Restaurálás

1989-1990-ben Czigler Mária az OSZK Restauráló Laboratóriumában restaurálta a kötetet. A restaurálási dokumentáció alapján tudható, hogy a restaurálás megkezdésekor az első fatábla el volt törve. Az előzéklapok nem voltak leragasztva. A bőrborítás a sarkoknál sérült, hiányos volt. A restaurálás során a gerincről és az első tábláról lebontották a borítást. Hiányait juhbőrrel javították. Az első ívet leválasztották a könyvtestről, lapjait simították, javították. A bordákat alumíniumcserzésű sertésbőrrel javították. A törött fatáblát fecskefark csapolással rögzítették. A gerincet új (alumíniumcserzésű sertés)bőrrel kasírozták. Johannes Fabri vízjeles papírra nyomtatott ex librisét füllel az első lap elé ragasztották (Eredetileg az előtábla belső oldalára lehetett kiragasztva. Ez az általában szokásos helye Fabri ex librisének. Ebben az esetben bizonyítja az elhelyezést a lapon végigfutó hasadás, melyet a fatábla törése okozhatott.) A címkéket az eredeti helyükre visszahelyezték.

Johannes Fabri papír ex librisének vízjele
Johannes Fabri papír ex librisének vízjele

Dokumentáció (pdf)