Polybius: Historiarum libri I-V.
Vissza a corvina adataihoz
Kötésleírás
A könyv mérete: 333 x 235 (bordákkal 237) x 57-60 mm, a könyvtábla mérete: 333 x 231 x 6-9 mm
Az Cod. Lat. 234. jelzetű corvina díszítetlen lila egészbársony borítású. Eredetileg négy, a háttáblára záródó, háromkaréjos formájú, karmos típusú sárgaréz csatpárral záródott. A kötésen csak a táblán lévő csatrészek maradtak fenn. A kötéstábla bükkfából készült. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtest öt dupla, fehér bőrbordára fitzponttal végigfűzött. Az előzékek anyaga szintén pergamen, a könyvtesthez hozzáfűzöttek. Mindhárom oldali metszés festett, aranyozott és poncolt; a vörös, kék és zöld színű ornamentális, indás növényi díszek a táblákkal párhuzamosan futnak végig a metszésen, egy oszlopban egymás fölött helyezkednek el. A hosszmetszésre festett szerző- és címfelirat zöld színnel keretezett. A betűk talpa az előtábla felé áll. Az oromszegőalap fehér, sodrott bőr, díszítése háromféle színes fonallal varrt, melyből az egyik fémfonal. A díszítőöltés halszálkás, a fonalak átlósan metszik egymást.
1. Díszítéstechnika
A metszés három oldalon aranyozott (jelenleg lábnál már alig látszik), apró pontokkal poncolt, valamint vörös, zöld és kék színnel festett. A poncolás, úgy tűnik, követte az ornamentika kontúrját. Az ornamentális, indás növényi díszek a táblákkal párhuzamosan futnak végig a metszésen, egy oszlopban egymás fölött helyezkednek el. A virágfejek fejnél és lábnál az oromszegő felé fordulnak, a hosszmetszésen a felirat felé. A metszésfestés és az oromszegő fonalainak színei harmonizálnak egymással.
2. Kötéstechnika
2.1 Kötéstábla
2.1.1 Borítás
A könyv lila egészbársony borítású. Az anyag sötét- és világoslila szabálytalan csíkos hatású, mely feltehetőleg a szál festésének egyenetlenségéből fakad. A beütés (turn-in) 25-30 mm-re nyúlik be a táblák belső oldalán. Az anyag széle vágott (vágásnyom nem látszik a táblákon), kivéve a háttábla elülső oldali beütésénél, ahol az anyag eredeti, szövésnél képződött ép (zöld-lila) széle látható. A sarkok (corner) bevágottak, élben illeszkednek. A fatáblákon többszöri, nem túl mély karcolásnyom árulkodik arról, hogy a bársonyt a táblára felhúzást követően vágták le, s így alakították ki a sarkokat.
2.1.2 Tábla
A könyvtáblák bükkfából készültek, külső oldaluk enyhén domborúra kiképzett, a domborúságot a tábla szélének reszelésével alakították ki. A reszelés nyoma jól megfigyelhető a táblák szélén mintegy 3 cm-es sávban. Ezen kívül a gerincoldal meredeken rézsútolt, a rézsutolás felső éle legömbölyített. A táblák belső oldala a metszések mentén rézsútolt, a gerincoldalon szintén rézsútolt, de csak keskeny sávban.
Az előtáblán sekély téglalap alakú helyet mélyítettek a szalagoknak, de a tábla élén nem alakítottak ki helyet számukra. A háttáblán nincs kialakítva hely a csatoknak.
A bordák gerincen túlnyúló részeit a táblák élébe vezették, ahol mintegy fél centiméter hosszan, ferdén fut, majd a táblák felszínén szíj szélességű vájatba simul.
A táblák gerinc felé eső sarkainak belső oldalán íves mélyedés van kialakítva az oromszegő-alap kivezetésére, mely a tábla külső oldalán (a táblák éleivel hozzávetőlegesen 45 fokos szöget bezáró) vájatokba simul.
A táblák kereszt irányban összeszáradtak, jelenleg elöl rövidek, kilóg alóluk a könyvtest.
2.2 Gerinc
A könyv feszthátas, enyhén gömbölyített.
A bársonyborítás alatt a bordamezőket teljesen kitöltő, a gerincnél valamivel szélesebb fehér bőr gerinckasírozás van, mely rá volt ragasztva a táblák külső oldali rézsútolására (ragasztásnyom látszik az előtáblán).
Fejnél és lábnál megfigyelhető egy, a fehér gerinckasírozó réteg alatti barna – nagy valószínűség szerint bőr – réteg.
2.3 Könyvzáró és –védő elemek
A könyvet négy, a karmos csattípusba tartozó, a háttáblára záródó sárgaréz csatpár zárta. A táblán lévő háromkaréjos forma és a záródás iránya jellemző a karmos csattípusra.
A háttáblán lévő csatok teljes számban fennmaradtak, a szíjakon lévő a típusnak megfelelő, feltehetően kisebb méretű téglalap alakú csatok elvesztek. A táblán lévő csatok lemezből készültek, díszítetlenek. (a középső karéj csúcsos, a szélső két karéj íves). A csat hengeres akadási része túllóg a tábla szélén. Valamennyi fennmaradt csaton a felszereléshez szükséges három lyuk helyett hat található. A csatokat ma három-három vasszög rögzíti, közvetlenül mellettük egy-egy üresen maradt szöghely van. Az elmondottak alól kivétel a lábmetszésnél található csat ahol a csat csúcsát rögzítő szög is hiányzik. A felszerelő-szögek apró, szinte fej nélküli vasszögek.
A csatok rögzítésének nincs nyoma a tábla belső oldalán, tehát a szegek nem ütik át a táblát (a hosszanti oldalán a bársonyborítás beütése takarja a táblát).
Az előtáblán négy, sekély, téglalap alakú mélyedésben a szíjat alkotó textilszalagok töredéke található. A zöld színű textilszalagokat díszítő beszövött, fehér színű, geometrikus minta az elő- és hátoldalon megegyezik. A szalagban sárga szálak is látszódnak. A széleket rojtok díszítik.
A szalagok végét a bársonyborítás alá, a fatáblán kialakított mélyedésbe bújtatták, és két nagyméretű, félgömbfejű vasszeggel rögzítették.
A szegek a tábla széléhez közel (mintegy 3-5 mm), azzal párhuzamosan helyezkednek el. Ahol a bársony sérülése betekintést enged, a tábla belső oldalán láthatóak a vasszögek végződései és az általuk okozott rozsdafoltok.
2.4 Címfelirat
A könyv szerző- és címfelirata színes betűkkel az elülső metszésre festett. A betűk talpa az előtábla felé áll.
2.5 Könyvtest
2.5.1 A könyvtest összeállítása
A lapok anyaga pergamen, valamennyi ívfüzet öt ívből áll, kivéve a huszadik, utolsó ívfüzetet, mely négyből. A lapokon az írástükröket és a sorok helyét karccal jelölték ki.
A miniatúrákat tollal rajzolták elő, majd kifestették, aranyozták. Az aranyozáshoz festéket, kagylóaranyat és laparanyat egyaránt használtak.
A tollrajz néhány helyen lepergett csak mélyedése figyelhető meg a lapon.
Az ívfüzetek öt fehér, feltehetőleg timsós cserzésű dupla bőrbordára fitzponttal végigfűzöttek. A lapokon nem látszik, hogy jelölték volna a fűzéspontokat. A fűzőcérna nyers színű, majdnem fehér, S sodratú. A bordák gerincen túlnyúló részeit a táblák élén ferdén vezették be, majd a tábla külső oldalán folytatódó vájatban két vasszeggel rögzítették. Az általuk okozott rozsdásodás látható a táblák belsején.
A könyvtest enyhén gömbölyített, a gömbölyítést követően lett körbevágva.
Metszés
A metszés három oldalon aranyozott (jelenleg lábnál már alig látszik), apró pontokkal poncolt, valamint vörös, zöld és kék színnel festett. A poncolás, úgy tűnik, követte a minta kontúrját.
A ornamentális, indás növényi díszek a táblákkal párhuzamosan futnak végig a metszésen, egy oszlopban egymás fölött helyezkednek el. A virágfejek fejnél és lábnál az oromszegő felé fordulnak, a hosszmetszésen a felirat felé. A hosszmetszésen a szerző és a cím zöld festett keretben olvasható, a betűk talpa az előtábla felé esik, ebből arra következtethetünk, hogy a kötetet feltehetőleg az előtáblán fektetve tárolták.
2.5.2 Előzék
Az előzékek pergamenből készültek, az ívekhez hozzáfűzöttek. Az első előzéket egy levélpár, valamint egy ebben elhelyezett fűzést erősítő pergamencsík alkotja. A pergamencsík rövidebb a lapoknál, nem ér el a fitzpontokig. Az előzéklapok sárgább, barkaoldala fordul egymás felé. A tábla felé eső lap kisebb, nincs kiragasztva a táblára, de a táblán fehéres, kemény ragasztónyomok láthatók. A hátsó előzék annyiban különbözik az elsőtől, hogy nincs benne fűzést erősítő pergamencsík.
2.5.3 Fejezetjelölés
Nincs.
2.6 Oromszegő
Az oromszegő alapja fehér (feltehetően timsós cserzésű) sodrott bőrszíj, mely a fűzéstől külön menetben lett a könyvtesthez rögzítve, oly módon, hogy a fűzőcérnával minden ívközépbe leöltöttek a fitzpont közelébe, miközben az alapot a fűzőszállal szorosan feltöltötték. A díszítőöltést zöld és rózsaszín/hússzínű selyemfonal és egy kékes színre korrodált fémfonal szabályos váltakozása adja. A fémfonal – analógiák alapján megállapíthatóan – sárga selyem bélfonálra tekert egy oldalon aranyozott, réztartalmú ezüstfóliából vágott szalag. Az oromszegő színeinek egyenletes megoszlását azzal érték el, hogy a vastagabb fémfonalból és a zöld színű selyemfonalból kevesebb, azaz két szál van egymás mellett, míg a harmadik fonalból három. A fonalak átlósan metszik egymást, halszálkás mintát adva. Az oromszegő tövében gyöngysor húzódik. A hímzőszálak S sodratúak.
Az oromszegő-alap a táblák sarkán kialakított mélyedésbe vezetve jut ki a tábla külső oldalára, ahol a táblaélekkel mintegy 45 fokos szöget bezáró vájatba fekszik. A bőrszíj vasszeggel van rögzítve a táblához, melynek rozsdanyoma megfigyelhető a tábla belső oldalán.
3. Javítás, Restaurálás
A kötetet 1989-ben Lente Zsuzsanna restaurálta az OSZK Restauráló Laboratóriumában, melynek során (a restaurálási dokumentáció szerint) száraz tisztítást végeztek, az előzékekről a szögek okozta rozsdafoltokat szikével eltávolították, a lapokon és az előzékeken javításokat végeztek, a hiányokat kiegészítettek, a színeket rögzítették. Az oromszegőket tisztították, javították.
A táblák belső oldalára négy ponton modern, gépi papírt ragasztottak.
Dokumentáció (pdf)