Baptista Mantuanus

Battista Mantovano karmelita szerzetes műve egy évtizeddel a kódex elkészülte előtt született, és 1488-ban már nyomtatásban is megjelent, de nem tartalmazta a Mátyásnak szóló ajánlást. A szerző 1486–89-ben Rómában élt, itt került közeli barátságba Alessandro Cortesivel, aki éppen ekkortájt írta és küldte meg Mátyásnak a király haditetteit dicsőítő művét. Minden bizonnyal ez indította Battista Mantovanót is arra, hogy Mátyásnak szóló ajánlást írjon saját műve elé, és valóban elegáns másolatban, pompásan illuminált kezdőlappal megküldje a királynak. A  kódexfestészet legmodernebb római stíluselemeit felvonultató címlap Giovan Pietro Birago munkája.
A kódex nemrégiben feltárt, titokzatos utóélete a modern műgyűjtés izgalmas esete. Ernst Lajos gyűjtő 1912-ben vásárolta meg Párizsban, mint a korabeli lapok hírül adták, II. Abdul-Hamid szultán kincsei közül. A trónról eltávolított szultánnak azonban semmi köze nem volt a kötethez. Tammaro De Marinis híres firenzei könyvkereskedő, kiváló kodikológus volt az eladó, aki pontosan tudta, hogy nem legális úton került ki eredeti őrzőhelyéről a kötet. Megkonstruálta hát a dezinformációt, ami hihető volt, hiszen tényleg árvereztek el kincseket II. Abdul-Hamid tulajdonából. De Marinis keleti kéziratokhoz jutott így, a szultánnak pedig volt már „corvina-előélete”: 1877-ben sok kódexet ajándékozott vissza Magyarországnak, köztük corvinákat is; végül pedig az isztambuli gyűjtemények akkori állapotában az információ ellenőrizhetetlen lett volna. De Marinishez Wilfrid Voynichtól került, ő ugyanis valamikor 1911 előtt megvásárolt harminc kódexet abból a könyvanyagból, amelyet a jezsuiták római kollégiumuk gyűjteményének államosításakor, 1870-ben eltüntettek az állami hivatalnokok szeme elől. A Jézus Társasága előtt a Pignatelli család birtokolta a corvinát, erről tanúskodik a címlapon a Mátyáséra ráfestett családi címer. Még Rómában, a jezsuitáknál kitörő tűzben égett meg és esett lapjaira a kötet 1849-ben, aminek nyomait ma is őrzi. A címlap roncsolt állapotán csak rontott az 1949-es helytelen restaurálás. A költemény utolsó 24 sorát tartalmazó lapokat nemrégiben egy vatikáni kódexben sikerült azonosítani (BAV, Vat. Lat. 11477). (Földesi Ferenc. A kiállítási kalauzba írott tétel Pócs Dániel alábbi leírása alapján készült: A CORVINA KÖNYVTÁR budai műhelye. Kiállítási katalógus. (Megjelenés alatt.) Budapest: OSZK, 2019., Kat. E2.)

Forrás: A Corvina könyvtár budai műhelye: [Országos Széchényi Könyvtár, 2018. november 6–2019. február 9.] Kiállítási kalauz, bevezető és összefoglaló táblák: Zsupán Edina; tárgyleírások: Zsupán Edina, Földesi Ferenc; ford. Latorre Ágnes, Budapest: OSZK, 2018, 104.

ADATLAP

Jelzet: Cod. Lat. 445.
Ország: Magyarország
Város: Budapest
Őrzési hely: Országos Széchényi Könyvtár
Szerző: Baptista Mantuanus
Tartalom: Parthenice prima, sive Mariana
A cím magyarul: [Epikus költemény Szűz Máriáról]
Íráshordozó anyag: pergamen
Levelek száma: 68 fol.
Levélméret: 250 × 155 mm
Írás helye: Róma
Írás időpontja: 1488 körül
Illuminator: Giovan Pietro Birago
Illuminálás helye: Róma
Címer: Antonio Pignatelli (XII. Ince pápa 1691‒1700) címere, alatta Mátyás címere
Possessor, proveniencia: Hunyadi Mátyás; Antonio Pignatelli (címer, f. 1r); Ernst Lajos; az OSZK 1939-ben vásárolta meg Ernst Lajostól
Kötés: modern bőrkötés, melynek mintázata a corvinákét imitálja
Corvina nyelve: latin
Állapot: a kódexet illuminációja helytelen restaurálás következtében erősen sérült, leveleinek jelenlegi sorrendje hibás
Megjegyzés: A kódex hiányzó öt levele közül kettő (az egykori ff. 73, 74) megtalálható: BAV, 11477, ff. 71, 72, vö. Pócs 2017.