Isocrates: Oratio
Iszokratész (Kr. e. 436‒338) athéni szónok beszédeiből számos latin fordítás készült a humanizmus évszázadában, a kódexünkben található első műből, a Demonicushoz írott beszédből például hét, köztük három azonosítatlan szerzőtől. Időben első fordítója Guarino Veronese volt, aki 1407-ben Konstantinápolyban készítette saját verzióját. A legelterjedtebb azonban Lapo di Castiglionchióé lett (1436), aki egyébként felhasználta a munkához Guarinóét is.
A kódexet minden bizonnyal Vitéz János környezetében másolták az 1460-as évek végén. Másolója azonos a bécsi Regiomontanus-corvina második scriptorával. Abban az értelemben kevésbé igényes kódexnek kell tekintenünk, hogy néhány hibás, lyukas pergamenlevelet is felhasználtak hozzá, a lyukakat a scriptor egyszerűen kikerülte a másolás során. Ezzel szemben a címlap illuminálása, ami csak másfél évtizeddel később készült, az „első címerfestő” kezétől származó gazdag, igényes munka. A laparany keretbe fogott, bordó alapozású ornamentikus bordűr a Firenzében működő, de a Corvina könyvtár számára is dolgozó Attavante degli Attavanti munkáinak hatásáról árulkodik. (Zsupán Edina)
ADATLAP
Jelzet: Cod. Lat. 430.Ország: Magyarország
Város: Budapest
Őrzési hely: Országos Széchényi Könyvtár
Szerző: Isocrates
Tartalom: Orationes: (Demonicushoz Lapo di Castiglionchio, ill. egy ismeretlen fordításában; Helené dicsérete, szónoki gyakorlat Giampietro da Lucca fordításában; Evagora ciprusi uralkodó temetésére írott dicsőítő beszéd ismeretlen fordítótól)
A cím magyarul: [Iszokratész három beszéde magyar fordításban]
Fordító: Lapus Castelliunculus; Iohannes Petrus Lucanus
Íráshordozó anyag: pergamen
Levelek száma: 40 fol.
Levélméret: 222 × 144 mm
Írás helye: Magyarország [Esztergom (?)]
Írás időpontja: 1460-a évek vége
Scriptor: Vitéz János és Regiomontanus környezetében működő, valószínűleg hazai scriptor (ugyanettől a scriptortól: Bécs, ÖNB, Cod. 44. ff. 135v–136r; Bécs, ÖNB, Cod. 205
Illuminator: az „első” címerfestő
Illuminálás helye: Buda
Illuminálás ideje: 1480-as évek vége
Címer: Mátyás magyar és cseh királyi címere, „első” címerfestő, Buda, az 1480-as évek vége
Possessor, proveniencia: Johannes Fabri, bécsi püspök (vö. kéziratos bejegyzések); a bécsi egyetem Szent Miklós collegiuma (1540); bécsi egyetem; bécsi udvari könyvtár (1756); a velencei szerződés (1932. nov. 27.) értelmében adatott át az Országos Széchényi Könyvtárnak
Kötés: másodlagos kötés (van Sweeten, Bécs, 1753): pergamennel bevont papír
Corvina nyelve: latin
A corvinában szereplő mű/vek magyar fordítása/i: Iszokratész attikai rétor művei / görög eredetiből ford. Rokay Zoltán; Óbecse : Lux Color Print. : Szulik Alapítvány, 2011-2015