ʿAlī ibn Riḍwān: Commentarius in Claudii Ptolemaei Quadripartitum

ʿAlī ibn Riḍwān (988–1061/1062 vagy 1067/1068, a latin nyugaton Haly Abenrudian) egyiptomi orvos[1] párbeszédes formában írt kommentárja Klaudiosz Ptolemaiosz 2. századi alexandriai tudós Tetrabiblosz vagy Quadripartitum címen ismert művéhez. Mindkét cím a mű négy könyvre osztottságára utal. A mű nagyjából 150–168 között keletkezhetett,[2] és az eredeti címe valószínűleg Ἀποτελεσματικά volt. A Tetrabiblosz Ptolemaiosz másik híres könyvének, az Almagesztnek (Μαθηματικὴ σύνταξις, 146/147 után[3]) a párja. Utóbbi a csillagászattal, előbbi az asztrológiával foglalkozik. Az arab nyelvű kommentár 1006 után készült – ezt onnan tudjuk, hogy ʿAlī ibn Riḍwān említi benne az 1006-os szupernóvát.[4] A kommentár egyik érdekessége, hogy a szerző az előszóban komoly történeti okfejtéssel eloszlatja azt a közkeletű tévedést, hogy a csillagász Ptolemaiosz a Ptolemaida uralkodók egyike lenne.[5] A kommentárt (az eredeti művel együtt) a pármai Egidio de’ Tebaldi (Aegidius de Tebaldis) fordította le latin nyelvre kasztíliairól valamikor 1271–1275 között. A kommentárnak se modern szövegkiadása, se fordítása nem készült eddig.

A kézirat eredetileg IV. Vencel (német király 1376–1400, cseh király 1378–1419) számára készült. A fol. 1. recto oldal bal alsó részén ő látható mintegy kalodába fogva a nagy W betűben. Ruhájának fekete és arany színei a német királyi címer színeit tükrözik, a nyaka és teste köré csavarodó fehér kendő minden bizonnyal az általa alapított Kendőrenddel áll kapcsolatban.[6] A kendő mellett Vencelhez kapcsolódó szimbólumok a fürdető nőalakok is, amelyek párhuzamait megtaláljuk például a király számára készült német nyelvű ún. Vencel-bibliában is (ÖNB Cod. 2759–2764, 1390-es évek).

A címerek közül a cseh királyi címer és zászló még Prágában készült, az árpádsávos és Hunyadi-hollós címerek és zászló budai átfestés eredményei, a színhasználat alapján az első címerfestő munkái.[7] A kézirat Maria Theisen által készített leírása szerint Mátyás (magyar király 1458–1490, cseh király 1469–1490) magyar és cseh királyi címere helyén eredetileg a luxemburgi címer állt.[8] Egy másik lehetőség azonban Vencel német királyi címere. A cseh oroszlán és a német királyi címer több helyen előfordul Vencel emblémájaként a Vencel-bibliában is.

A kézirat – a Bayerische Staatsbibliothek Clm 826 jelzetű kéziratával,[9] illetve az ÖNB Cod. 2352-es jelzetű vegyes csillagászati kézirattal (1393 k.) együtt[10] – Vencel asztrológiai-csillagászati érdeklődésének bizonyítéka.

Hogy a kézirat mikor és milyen úton jutott Budára, az nem ismert. Az egyik lehetőség Luxemburgi Zsigmond (1387–1437 magyar király, 1411–1437 német király, 1419–1437 cseh király), Vencel féltestvére, aki 1387-től magyar király volt, 1419-ben a gyermektelen Vencel halála után pedig a cseh trónt is ő örökölte. Egy további lehetséges kapcsolat Podjebrád Katalin, Mátyás király első felesége, Podjebrád György cseh király (ur. 1458–1471) lánya. Hogy a kötet Mátyás halálát követően mikor és hogyan jutott a bécsi udvari könyvtárba, szintén kérdéses.[11] Zsupán Edina a vörös tintás oldalszámozást Wilhelm IV. Haller (1478–1534) nürnbergi patrícius kezével azonosította,[12] ami arra utalna, hogy a könyv az ő birtokában volt. (Ahogy az egy másik asztrológiai corvina, a Wolfenbüttel Herzog August Bibliothek Cod. Guelf. 69.9. Aug 2° esetében biztosan tudható.) Felmerült a lehetősége, hogy a kötet Philipp Eduard Fugger örököseitől kerülhetett a császári könyvtárba 1655-ben,[13] ám ez nem teljesen bizonyos. (Veszprémy Márton)

Az alábbi adatlap forrása részben a kézirat részletes leírása: THEISEN, Maria, “Cod. 2271”, in JENNI, Ulrike, THEISEN, Maria, Mitteleuropäische Schulen IV. (ca. 1380–1400), Hofwerkstätten König Wenzels IV. und deren Umkreis, Textband. Veröffentlichungen zum Schrift- und Buchwesen des Mittelalters. Reihe I, Die illuminierten Handschriften und Inkunabeln der Österreichischen Nationalbibliothek Band 13 (Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2014), 123–131.

 

[1] ULLMANN, Manfred, Die Natur- und Geheimwissenschaften in Islam. Handbuch der Orientalistik. 1. Abt, Der Nahe und der Mittlere Osten 6.2. (Leiden: Brill, 1972.) 337.

[2] Ptolemaiosz a Tetrabibloszban már meglévő műként utal az Almagesztre, így a Tetrabiblosz a tudós életének a végére datálható. BOLL, Franz, “Studien über Claudius Ptolemaeus. Ein Beitrag zur Geschichte der griechischen Philosophie und Astrologie”. Jahrbücher für classische Philologie, Suppl. Bd. 21. (1894), 49–244., 66.

[3] N. T. Hamilton, N. M. Swerdlow és G. J. Toomer 1987-es tanulmányukban mutattak rá, hogy az Almageszt bizonyosan későbbi, mint a Kanopusz városában található, Ptolemaiosztól származó csillagászati felirat, amely 146-ben vagy 147-ban keletkezett. HAMILTON, N. T., SWERDLOW, N. M., TOOMER G. J., “The Canobic Inscription. Ptolemy’s Earliest Work”, in BERGGREN, J. L., GOLDSTEIN, B. R., ed., From Ancient Omens to Statistical Mechanics. Essays on the Exact Sciences Presented to Asger Aaboe. Acta historica scientiarium naturalium et medicinalium 39. (Copenhagen: University Library, 1987.), 55–73.

[4] DUNLOP, D. M., “The Mudhākarāt fī ʿIlm an-Nujūm (Dialogues on Astrology) attributed to Abū Maʿshar al-Balkhī (Albumasar)”, in BOSWORTH, C. E., ed., Iran and Islam. In Memory of the Late Vladimir Minorsky. (Edinburgh: University Press, 1971.), 229–246., 230.

[5] SEZGIN, Fuat, Geschichte des arabischen Schrifttums. 7. Bd. Astrologie, Meteorologie und Verwandtes bis ca. 430 H. (Leiden: Brill, 1979.) 44., LEJBOWICZ, Max, “Guillaume Oresme, traducteur de la Tetrabible de Claude Ptolémée”. Pallas 30. (1983), 107–133., 122., BOUDET, Jean-Patrice, “Ptolémée dans l’Occident médiéval: roi, savant et philosophe”, in The Medieval Legends of Philosophers and Scholars. Micrologus 21. (Firenze: SISMEL : Edizioni del Galluzzo, 2013.), 193–217., 201.

[6] VESZPRÉMY László személyes közlése (2023. március 12.).

[7] ZSUPÁN Edina személyes közlése (2023. március 17.).

[8] THEISEN, Maria, “Cod. 2271”, in JENNI, Ulrike, THEISEN, Maria, Mitteleuropäische Schulen IV. (ca. 1380–1400), Hofwerkstätten König Wenzels IV. und deren Umkreis, Textband. Veröffentlichungen zum Schrift- und Buchwesen des Mittelalters. Reihe I, Die illuminierten Handschriften und Inkunabeln der Österreichischen Nationalbibliothek Band 13 (Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2014), 123–131., 125.

[9] Az ő számára készült a Bayerische Staatsbibliothek Clm 826 jelzetű kézirata is, mely tartalmazza Abraham ibn Ezra Reʾshit ḥokhmah-ját Pietro d’Abano fordításában, az Albumasar in Sadant, illetve a Liber novem iudicium című aforizmagyűjteményt. A kézirat leírását lásd: BOLL, Franz, Sphaera, Neue griechische Texte und Untersuchungen zur Geschichte der Sternbilder (Leipzig: Teubner, 1903.)

[10] A kézirat Vencelé volt. PORRES DE MATEO, Beatriz, “Astronomy Between Prague and Vienna in the 15th Century: the Case of John Šindel and John of Gmunden”, in CHRISTIANSON, John R. [et al.], ed., Tycho Brahe and Prague: Crossroads of European Science. (Frankfurt am Main: Deutsch, 2002.), 248–255., 251.; LÁNG, Benedek, Unlocked Books. Manuscripts of Learned Magic in the Medieval Libraries of Central Europe (University Park, PA: Pennsylvania State University Press, 2008.) 233.

[11] Egy korábbi feltételezést az oldalszámozást Hugo Blotiusnak (1575–1608 között udvari könyvtáros) tulajdonította, ami arra utalt volna, hogy a kötet nagy valószínűséggel már a 16. században a bécsi udvari könyvtárba került volna. THEISEN, Cod. 2271, 123. Ezt a feltételezést azonban ma már elvetik. Maria THEISEN személyes közlése (2023. június 6.). Köszönöm Regina CERMANN szíves közreműködését.

[12] CERMANN, Regina, “Beschreibung einer problematischen Corvine: Cod. Guelf. 69.9 Aug. 2°”, in ZSUPÁN, Edina, Hrsg., unter Mitarbeit von HEITZMANN, Christian, Corvina Augusta. Die Handschriften des Königs Matthias Corvinus in der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Ex Bibliotheca Corviniana. Supplementum Corvinianum 3. (Budapest: Bibliotheca Nationalis Hungariae, 2004.), 122–151., 135.

[13] LEHMANN, Paul, Eine Geschichte der alten Fuggerbibliotheken, I–II. Schwäbische Forschungsgemeinschaft bei der Kommission für bayerische Landesgeschichte, Reihe 4, Bd. 3 und 5, Studien zur Fuggergeschichte, Bd. 12 und 15. (Tübingen: Mohr (Siebeck), 1956–1960), I. 200., II. 556., FRANZ, Monika, “Die Handschriften aus dem Besitz des Philipp Eduard Fugger mit Berücksichtigung der Handschriften des Johannes Schöner in der Österreichischen Nationalbibliothek”. Codices manuscripti 14. (1988) Heft 2–3., 61–133., 72. Köszönöm Regina CERMANN szíves segítségét.

 

ADATLAP

Jelzet: Cod. 2271
Ország: Ausztria
Város: Bécs
Őrzési hely: Österreichische Nationalbibliothek
Digitalizált corvina: az őrzőhelyen
Szerző: ʿAlī ibn Riḍwān
Tartalom: Commentarius in Claudii Ptolemaei Quadripartitum
A cím magyarul: Kommentár Klaudiosz Ptolemaiosz Quadripartitum című művéhez
Fordító: Egidio de’ Tebaldi
Íráshordozó anyag: pergamen
Levelek száma: III + 414 + II*
Levélméret: 410 × 290 mm
Írás helye: Prága
Írás időpontja: 1400 körül
Illuminator: Quadripartitum-illuminátor A, Quadripartitum-illuminátor B; első címerfestő
Illuminálás helye: Prága; Buda (címer átfestések)
Illuminálás ideje: 1400 körül; 1480-as évek vége (címer átfestések)
Címer: IV. Vencel (német király 1376–1400, cseh király 1378–1419) cseh királyi címere és zászlaja; az árpádsávos címerpajzs és a Hunyadi-család hollós címere zászlón (első címerfestő); Hunyadi Mátyás (magyar király 1458–1490, cseh király 1469–1490) magyar és cseh királyi címere, a szívpajzson a Hunyadi holló (első címerfestő); Mátyás magyar és cseh királyi címere (szívpajzs nélkül) az első és a hátsó borítón is
Possessor, proveniencia: IV. Vencel cseh király; Hunyadi Mátyás király; Wilhelm IV Haller (1478–1534) (?); bécsi udvari könyvtár
Kötés: aranyozott corvina-bőrkötés (Buda, 1480-as évek vége)
Corvina nyelve: latin
Állapot: restaurált (Österreichische Nationalbibliothek)
A corvinában szereplő mű/vek magyar fordítása/i: nincs